Vádalku – egyezség a bűnösség beismeréséről

A magyar jog nem az angolszász értelemben vett alkut ismeri. A büntetőeljárási törvény szerint az ügyészség és a terhelt – védőként az én közreműködésemmel – egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről és annak következményeiről, illetve az ügyészség indítványozhat a beismeréshez kapcsolódó kedvezményeket.

• ha a bizonyítékok alapján a felmentés esélye reálisan alacsony
• ha a hosszú eljárás önmagában jelentős terhet jelentene
• ha az egyezségtől kiszámítható, enyhébb következmény várható
• ha az ügyfél a beismerés következményeit teljeskörűen átlátja

Az egyezség beismerést feltételez, amely az eljárás további részében nehezen vonható vissza. Ezért csak az iratok teljes ismeretében, a bizonyítékok kritikus értékelése után javaslom ezt az irányt. Feladatomnak éppen azt tartom, hogy megmutassam: van-e egyáltalán racionális alapja az egyezségnek.

Az egyezség tárgyalását jogi és tárgyalástechnikai kérdésként egyszerre kezelem: mit ismer el a terhelt, milyen minősítésben, és milyen szankciót indítványoz az ügyészség. Ezek mindegyikét vitathatónak tartom, ezért előkészített álláspontot képviselek.

Egyezségi tárgyalások terén több sikeres megállapodás áll mögöttem. Olyan ügyekben is született már kedvező egyezség, ahol a kiinduló helyzet – a nyomozás lezárása után szinte megváltoztathatatlannak tűnő bizonyítéki állás – ezt eleve kizártnak sejtette. Tapasztalatom szerint éppen az ilyen, már-már lehetetlennek látszó pozícióból hozható kiemelt eredmény: enyhébb minősítés, alternatív szankció vagy a fogva tartás elkerülése. Azért, mert az egyeztetést nem formalitásként, hanem önálló tárgyalási helyzetként kezelem, amelyben minden elem – a beismerés körülhatárolása, a minősítés, a szankciós indítvány – külön tárgyalási tétel.